Az éjféli nap országa

 

Az Északi- és a Jeges-tenger, valamint Svédország által határolt Norvégia akár egy nyújtózó tigris háta, húzódik délről északra. Esetében sokak számára nehéz elvonatkoztatni a sztereotípiáktól: a hidegtől és a fjordoktól. A vikingek őshazája ennél azonban többet nyújt, hihetetlen kiterjedésű vadonokat, kristálytiszta tavakat, eldugott halászfalvalakat és egyedi állatvilágot. Ha délről utazunk északra, a hangulatos kisvárosoktól alig eltávolodva máris a természet fogad minket.

A felszínt évezredekkel korábban szélesen hömpölygő, szerteágazó gleccserek formálták, közülük ma a Jostedalsbreen a legnagyobb. Míg az ország középső részeit az akár kétezerötszáz méterig magasodó hegységek uralják, északra haladva a monumentális táj helyébe a jellegzetes fényjáték, az éjféli nap lép. A sarkkör felett nyár közepén már egyáltalán nincs napnyugta, a természeti jelenség a part menti városok közül Bodø-ből figyelhető meg legjobban. Fotós expedíciónk végcélja, az Északi Sarkkör felett található Lofoten-szigetcsoport azonban nemcsak ezért különleges. Hangulatos halászfalvait a tenger felől falként érzékelhető sziklák védik. Látványuk egy rég eltűnt korra emlékeztet: arra, amikor még mindenhol más szerepet játszott az idő. Az idő, amely Norvégia érintetlen fennsíkjain ma is áll.

Ahogy turisták ezreit, minket is a kalandvágy és a természet szeretete vezérelt, amikor közel tizenötezer kilométeres expedíciónk során kollégámmal keresztülszeltük az országot.

 

 

Hardangervidda az ezerötszáz méteres hegyek és nyílt fennsíkok otthona. A nemzeti park kapuja a téli-nyári turistacentrum, Finse, mely túrák tucatjainak kiindulópontja. Az alagutakkal tarkított utak mohalepte, meredek hegyoldalak között kanyarognak, a vegetáció karakterét a kiterjedt fenyőredők mellett virágzó bozótosok adják. A színekről a hanganövény és a vadszegfű gondoskodik, melynek vörösbe hajló virágai messziről odavonzzák a tekintetet.

Nem kell sokat tovább utaznunk ahhoz, hogy az ország kelet-nyugati kiterjedésének szívében ráleljünk Norvégia szárazföldbe legmélyebben benyúló fjordjára. A partvonalba kétszáz kilométeres öblöt vájó Sognefjord a legmagasabb hegyvidékhez, az Óriások Otthonának nevezett Jotunheimen Nemzeti Parkhoz vezet. Az elemi erőt sugárzó táj vad és elragadó, a vidék számos gleccser, vízesés és kristálytiszta hegyi tó otthona. Itt a norvégok szerint tizenegy hónapig fehér tél van és egy hónapig zöld, az utak nagy része közel egész évben járhatatlan. Földrajzi középpontjában (Lom) az egyik leglátványosabb fatemplomot vehetjük szemügyre.

Igazi hegymászó-paradicsom a Saltfjellet Nemzeti Park. Innen már Helgeland sincs messze, melynek kisebb-nagyobb szigeteit kiváló infrastruktúra köti össze. A vízpartok menti vadonokban medvék és farkasok vadásznak, az egykor élt társaikat ábrázoló szikla- és barlangrajzokat a Trondheimtől alig kőhajításnyira fekvő hegyekben kutathatjuk. Az öreg királyi város fő nevezetessége a koronázási ceremóniáknak helyet adó Nidaros székesegyház. A közeli Saltstraumen a világ legerősebb örvényéről híres, a jelenség Jules Verne és Edgar Allen Poe több történetének ihletője. A tengerparti öblökben homokos part fogadja a megfáradt vándorokat, Svartisenben pedig, ahol a vörös hegyoldalak smaragdzöld tavakat ölelnek, gleccsertúra várja az érkezőket. Különleges érzés eljutni a Sarkkör Központ-hoz, ahol a legtöbben órákat időznek. Amikor az éjféli nap felragyog a hófödte sziklaormok felett, és megtörve a páradús levegőn, végigsöpör a földeken, megértjük, hogy e fényjáték éppúgy része a tájnak.

A még északabbra található Lofoten halászfalvait a tenger felől falként érzékelhető sziklák védik. A szigetvilág, amely több millió madár otthona, nem csupán természeti szépségekben, de népi hagyományokban is gazdag. A szabadtéri múzeumok átfogó képet nyújtanak a helyiek egykori életviteléről, amely nem sokat változott az idők során, a fő megélhetési forrás ma is a tőkehal-feldolgozás. Az élénk színű halászházak, a zöldbe öltözött természet pedig mindenhol méltó párja a csillogó tenger kékségének. A habzó vízű tenger már a bálnák és a kardszárnyú delfinek birodalma. A kalandvágyók innen tovább utazhatnak északra, például a Svalbard-szigetcsoportra, ahol bálnák, rozmárok és sarki medvék süttetik magukat a jégmezőkön. Ott, ahol az őslakos lappok közül sokan napjainkban is nomád életet élnek, tavasztól nyár közepéig sosem nyugszik le a nap.